Kreativitás
- Gyöngyő
- 2019. febr. 11.
- 3 perc olvasás
Pár hete kaptam egy megkeresést egy kedves ismerősömtől, hogy írjak egy cikksorozatot a kreativitásról. Többször lefuttattam a programot, van -e erről nekem fogalmam, hiteles vagyok -e a témában, tudok -e bárkinek bármi olyat mondani, adni a gondolataimon keresztül, amit nem lehet pikk - pakk elérni neten a mai világban. Kattogott, hangoskodott a tervező bennem, aki ha csinál valamit annak kell, hogy legyen számára jelentősége, értelme. Aztán meggyőztem magam, hogy van értelme, persze sokat segített benne az is, hogy várják már egy ideje a cikkemet, amit, ha aktuális lesz, majd itt is megosztok veletek. Amire jutottam töprengésemben, az maga a kreativitás folyamatához tartozó kihagyhatatlan és szükséges folyamat része. Erről fogok ma írni.
Az ötlet megszületése
Bízni kell az ihletünkben. A racionális gondolkodás ahhoz kell, hogy meg is valósítsuk azt a külvilágban.
Ami az ihlet számára egy pillanat, a testünk, a matéria számára, ami jóval lassabban képes mozogni, hosszabb idő. Vannak dolgok, amiket már megfigyelt az ember, mennyi időbe telik, mire beleszületik a világba, mondjuk egy gyermek megszületése a gondolattól számított legjobb esetben is 9 hónap, s rengeteg dolog van, amiről nem tudjuk mennyi időre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön. Ez a dolgok rendje. Nyugalom. Türelem.
Nem szeretem túlbeszélni és túlmisztifikálni azt a nagyon egyszerű dolgot, amit alkotókészségnek nevezünk. Azoknak a táborát erősítem, akik azt gondolják mindenki kreatív, csak legföljebb nem tudunk róla és azon kell dolgoznia mindenkinek magában, hogy hozzáférjen a belső igazságához. Az azon való gondolkodás helyett, hogy mi is a kreativitás, szeretek inkább zenélni, dalt írni, megtanítani másokat is erre. De úgy látom, nem kerülhetem meg ezt a részét sem a folyamatnak, mert van, aki nem tud róla, hogy kreatív s lehet, hogy egy gondolat elég lesz ahhoz, hogy elkezdje a kreativitása előtti lepleit felhajtogatni s leüljön gyorsan rajzolni valamit. Nekem nagyon nagy segítség volt ebben a témában az úton Julia Cameron: A művész útja c. kurzus, ami köré az utamon csoportokat is szerveztem már és szeptemberben szeretnék útjára indítani egy újabb kört. Ha szeretnéd jobban megközelíteni a kreatív erődet, lehet, hogy érdemes lesz csatlakoznod, szívesen fogadok bárkit, aki komolyan gondolja.
A bennünk élő kreatív erő hullámaira felfeküdni örömforrást biztosít, tápanyagot, életerőt. Semmi máshoz nem járul hozzá, csak a saját magunk jól létéhez és valódi természetéhez visszataláláshoz. Rengeteg olyan lepel van bennünk, amiket elhúztunk és már nem is merjük azt gondolni, hogy szerető, kedves, alkotó lények vagyunk. S időbe telik, mire az ember kibányássza magát ebből a ránőtt, szabadságát gátló rendszerből. Gyerekkorom óta zenélek, felnőtt korom óta tanítok felnőtt embereket, megszoktam az előadást, közönséget, és a mai napig, amikor koncertem van, le kell ültessem a bennem lévő izgulós kislányt képzeletben a nézőtérre, hogy ne ő vezessen a koncertek alatt. Rengeteg gyakorlás, jelenlét, meditáció, koncertráció, akaraterő, törelem, rutin kell ahhoz, hogy a legjobbat hozzuk elő magunkból akkor is, amikor rábízzuk magunkra ihletünkre. Tenni kell érte okosan, tartani kell magunk körül a teret ahhoz, hogy megvalósulhasson általunk, láthatóvá váljon a bennünk élő kreativitás.
Az ihletet ötletté kell formálni. Hányszor jártál már úgy, hogy jött egy ihlet és te elhessegetted? Én sokszor. Hál'istennek újra meg újra meghallom, ha jön az újabb, mert odafigyelek rá. Biztos, hogy el lehet hallgattatni magunkban azt, aki szemfüles ezekre az intuitív képekre, ötletekre. Engedni kell, hogy a megmagyarázhatatlan helyről jövő ihlet, formát ölthessen általunk a külvilágban.
- Ehhez először is komolyan kell venni az ihletet legyintés helyett. Figyelmesnek kell tudni lenni rá. Tudni kell azt, hogy ja, ez most egy ihlet.
- Ha beengejük ilyen formában, akkor veszi kezdetét az a folyamat, amiben én voltam azzal kapcsolatban, hogy megírjam -e a cikksorozatot vagy sem, hogy számba kell venni sok - sok lehetőséget, racionálisan végig kell tudni gondolni, tudjuk -e kivitelezni.
- Végig kell gondolni, hogy tudjuk -e adott ihlet megvalósítását vállalni. Ha nem tudjuk vállalni, nem szeretnénk vállalni, kit tudunk jószívvel ajánlani, hogy vállalja el az elkészítését.
- Ha el tudjuk vállalni, mi lesz szükséges ahhoz, hogy elkészítsük. Időt, helyet, eszközöket, erőforrásokat kell számbavenni. Mire lesz szükségünk az elkészítéséhez. Kicsit bele kell gondolni az ihlet mályébe, mielőtt számba vettük, milyen külvilági változtatásokra, eszközökre lesz szükségünk.
- Bele kell gondolni az ihletbe és ötletelni kell benne, kotlani kell rajta. Megnézni bátran, mi is van ebben. Mit is akar üzenni az ihlet általunk. El kell hessegetni az okoskodó, hangos, mindenre tudományos bizonyítékokat akaró belső ellenállókat, engedni kell, hogy szívünk mélyéről fogjunk hozzá és a racionalitást kizárólag a keretek biztosításához használjuk. Bátornak kell lennünk, hogy ne a megszokott frázisokhoz nyúljunk akkor, amikor van más is mögötte. Ez egy hosszas procedúra. Amiről fogok még írni nektek.
Sok sikert az úton, csodás ihletekre fülelést kívánok mindenkinek!
Újabb virtuális találkozónkig pedig ajánlom magamat élőben és lemezen:
2019. február - március
Szeretettel:
Gyöngyő
Comments