Felvétel vs Előadás?

Élőadás és természetes erő párti vagyok a zenében, táncban, színházban, talán bármelyik olyan művészeti ágban, amiben szerepe van a testnek, az élő szövetnek, a jelenlétnek, az energiának. Abban benne van az élet. Megjelenik, él, történik és meghal. Aztán egy új nap kezdődik. Elraktározva magamban az este emlékeit, leszűrve belőle azt, ami fontos volt. A felvétel megöli ezt az élőséget. Milyen vicces megöli a halált.

Mintha minden mindig pont ugyanolyan volna és kiszámítható, ugyanolyan tökéletes számunkra. Fennmarad az utókornak, táplálja az emberi ragaszkodást, bármikor meghallgathatod, rajonghatsz valakiért, lehet sok áloméleted. Száz év múlva letöltik és megismerik a múltat az utódok. Milyen lehetett az élet a földön kétezerben. Lehet, hogy ez adja azt a reményt a mindig pont akkor élő emberiségnek a fejlődésbe vetett hithez. Vagy a pénzszerzési, hírnév szerzési vágyunk az, ami kialakította ezt a szokást, hogy felvétel kell. Ismernünk kell Madonnát és nem kell ismernünk Zimbabwe dobosait. Ha nem zárod magad műanyag dobozba és adod el magadat pénzért bárkinek, aki éppen rezonál rád, akkor ebben a világban nem is létezik a művészeted. És beteszik a kávézóban a műanyag dobozt egy gépbe. A zenész meg otthon vagy a studiókban költi az idejét elvonulva s mesterséges környezetben, mesterséges eszközökkel, zenekart imitáló elektronikai berendezésekkel lemezt gyárt... hogy a végén semmi se legyen természetes a dalokb​ól. Mert azt hisszük a legszebben csengő felvétel az, ami szépséget tud adni, ami megtart az egységben. Azt hisszük, különben miért találtunk ki és használnánk olyan berendezéseket, amelyekkel ide-oda lehet tologatni a dal egységeit. Feltolni meg lehúzni a hangot, kimaszkírozni, számítógépbe programozott zenekart használni. A muzsikus nem azt teszi, ami a dolga. Kevés az élőzenés hely. Elvonul. Vagy óriás-, csoda-, karácsonyi-, ünnepi-, külföldi-, nemzeti-, édes -és sós koncertet szervez, óriásközönségnek vagy hozzáértő közönségnek, vagy különleges embereknek, különleges alkalomból... különleges kasztot képezve. Élőadás és természetes erő párti vagyok a zenében, táncban, színházban, talán bármelyik olyan művészeti ágban, amiben szerepe van a testnek, az élő szövetnek, a jelenlétnek, az energiának. Abban benne van az élet. Megjelenik, él, történik és meghal. Aztán egy új nap kezdődik. Elraktározva magamban az este emlékeit, leszűrve belőle azt, ami fontos volt. S hogy lesz -e így lemezem... nem tudom. Lehet, hogy sosem.