Belekarolni

Olyan dolgok, melyek közben mindig személytelen tudok lenni és odaadásra nyitott. Lehet, ez a titok nyitja. Ki tudja? Azt hiszem ilyenkor a teremtő erő csendes tenyerén vagyok. Ha kín ér, keményen meg kell vívnia a bánatnak és a boldogságnak odabent, ami borzasztóan fárasztó, nehéz és a kínhoz. Beleragadottságom fokától függően hosszabb vagy rövidebb ideig tartó folyamat. Lehet, hogy születik közben egy-két alkotás, négy fazék leves, ám elkezd gyengülni a bánat. Titkom nyitja, hogy minden apró csatában, ha csak pár pillanatra is sikerült meghívnom segítségül a reményt, aki látja helyettem a szépet a csúnyában is, azonnal belekapaszkodom. Hiszek neki s elmegyek vele oda, ahová visz. Eltünteti emlékeimből a koszt, akárcsak a legjobb fajta mosószappan a ruhából a puskaport és ott marad az üde s tiszta lelkem. A sok kín volt az, ami rádöbbentett arra, hogy az életet szeretni kell. Megtanított arra, nem a bánattal kell menni, hanem a boldogsággal. Abba kell belekarolni. Erős karja van.