A zene és az érzelem kapcsolatáról

"(...) A méhen belüli fejlődés során a taktilis (tapintásos) ingerek mellett legelső élményeink a hangok. A bőr multiszenzoros receptorként működik, ezért a hangélményeket kezdetben bőringerként, rezgésként éljük meg. A későbbiekben (17-18. hét környékén) a magzat hallásának kifejlődése teszi lehetővé a hangingerek differenciált érzékelését és feldolgozását, sőt a rájuk való emlékezést is. A magzati korban hallott és rögzített hangélmények validitását számos kísérlettel bizonyították. (...)

A ritmust a testünkben érezzük, fiziológiás változásokat okoz. Egyenletessé teszi a légzést, csökkenti vagy emeli a vérnyomást, befolyásolja az izomtónust, és a legkülönbözőbb érzelmeket aktivizálja, beindítja a képzeletet és az emlékezetet, hat a viselkedésre és ezáltal a közérzetre is. (...)

Funkciójában a ritmus és dallam az agy fejlődésére is nagy hatással van. A bal félteke analizáló működése segíti a ritmusok megértését, rögzítését, a jobb félteke szintetizáló, kreativitása a dallamok felismerését rögzíti. A zene tehát az agyféltekék együttműködésére is nagy hatással van, és ezen keresztül befolyásolja a harmonikus mozgást, a beszéd fejlődését, a szókincs bővülését is. (...)

Az emberek 95%-nak (a jobbkezeseknek) beszédfeldolgozó rendszere a bal féltekében található (balkezeseknél ugyanez fordítva). A zene érzékelését, feldolgozását azonban mindig a másik agyfélteke végzi. A dalok szövegét azonban csak az énekkel együtt képes visszaadni, az ének nélküli szövegmondásra, a dal szövegének beszédként való felidézésére nem képes. Megfigyelték, hogy bal féltekei agysérült betegek a beszédközpont sérülése után is képesek szöveges énekek felidézésére. Direkt bizonyíték a jobb félteke muzikalitására a hivatásos zenészek jobb félteke sérülésénél bekövetkező amuzia (zenére érzéketlenség – „botfülűség”) jelensége. A ritmusazonosítási képesség azonban szintén a bal félteke sajátossága.

Ebből a néhány mondatból világosan látszik, hogy ahhoz, hogy zenét, népdalt, ritmikus mondókát feldolgozzunk és élvezzünk, a két agyfélteke összehangolt működése szükséges. Ez visszafelé is működik, hiszen a zene összehangolhatja a két félteke működését, amennyiben az valamilyen károsodás folytán működésében zavart szenvedett.

A ritmus, a dallam, a forma (tehát a hangjelenségek ismétlődése és variálódása) mind-mind megtalálhatók az ember környezetében, valamint az emberi testben. A zene alkotó elemei az emberiség ősélményei közé tartoznak. Antropológiai vizsgálatokkal bizonyították, hogy az ember előbb kezdett énekelni, mint beszélni.

Az emberi kommunikációban a hang-hallás még a látásnál is megbízhatóbb képesség, amely enyhíti az elválás, izoláltság és a megsemmisüléstől való félelem igen erős érzését. Ez lehet az oka annak is, hogy a zene és mindenféle hang erős érzelmeket vált ki. A zene és az érzelem kapcsolatát az is jelzi, hogy az éneklést örömérzet, illetve felszabadító érzés kíséri. És fordítva: az öröm gyakran éneklésre készteti az embert (...)" - forrás: www.kerekito.hu-