Indulás...

Elindulni jó. Mennyi milló dolognak kell pont úgy állnia, ahogy' éppen indulásra készen áll, mennyi dolognak kell összerendeződnie egy pontba, mennyi gyásznak kellett előtte megtörténni s mennyi tetterőnek kell pont indulásra készen állnia. Oh, te jó ég! Elindulni szép. Olyan népmesei. A hamuba sült pogácsát becsomagolják neked, ellátnak mindenféle varázseszközzel, jó tanáccsal, megveregetik a válladat és nekilönek az útnak. Sok-sok próbát ki kell állni, újabb s újabb tapasztalatokkal leszel gazdagabb, bővül a világod, sokkal elfogadóbb leszel és hálásabb, meg ki tudja milyen még. S ki tudja, lesznek -e próbák? Ki tudja, ez most nehezebb vagy könnyebb lesz -e? Elérkezel egy újabb kapuhoz, ahova belépve nem lesz ugyanaz semmi sem a régihez képest? El lehet jutni oda is, ahol már nem lesz több kapu? Ki tudja.

Menni jó. Aztán meg ott a sírás út közben, amikor csíp a rád rakódott por. S nem tehetsz mást, csak megvárod, hogy elvigyék azt a könnyek. S bízol abban, egyszer talán észre sem fogod venni, hogy nem csíp semmi sem. Oh, és van sok nevetés is, meg unalmas útszakasz. Biztos ezen túl sem lesz másként. De még az is lehet, hogy igen. Ki tudja? Csak tenni kell a dolgunkat azzal kapcsolatban, ami most a dolgunk.

Hát indulás! Történjen az élet!